Prézlike véletlenül került a családunkba. Kölyök kora óta ismertük, sokat sétáltunk vele és gazdájával. Egy nagyon vidám, játékos kiskutya volt, különös arcával mindenki figyelmét felhívta magára. 6 kg-ot nyomott, de ő azt hitte magáról, hogy egy kifejezetten nagy kutya, úgy is viselkedett. Nagyon jó jelző kutya volt, de persze se embert, se más állatot soha nem bántott.
Kocka kifejezetten rajongott érte. Mikor a gazdija elment nyaralni, Prézlike mindig nálunk volt. Ilyenkor Kocka is és ő is jobban érezték magukat, mint külön-külön. Aztán Prézlike egyre többet volt nálunk, míg egyszer csak azt vettük észre, hogy ő már menthetetlenül a mi kutyánk lett. Mindenhova együtt mentünk, teljesen összenőttünk így hárman. Sokat jártam vele kiállításra, nagyon szép hazai és külföldi eredményeink vannak. Sajnos 2004 januárjában 1 nap alatt itt hagyott bennünket. Hiányát még a mai napig érezzük, Kocka akkor hirtelen nagyon megöregedett. Prézlike nevét azóta sem szabad előtte kimondani, mert egy furcsa remegés jön ilyenkor rá.
|
